Nem vágyom aranytól ragyogó
Márvány palota-kriptára,
Nem vágyom ékkövekkel kivert
Nemesfém kereszt-fejfára,
Nem vágyom erdõnyi illatos
Búcsúzó virágcsokorra,
Nem vágyom szívhez szóló, hosszú,
Megható sírfeliratra,
Egy földbe szúrt, szúrágta karó
Is lehet csodás a célra;
Csak ne egyedül hajtsam fejem
Békés, végsõ nyugalomra!
reitinger jolan - december 13 2008 11:53:39
Kedves Tris!
Gyönyörû a versed, de sajnos oda egyedül megyünk mindannyian!
Szeretettel Joli
Taygeta - december 13 2008 22:31:13
Ne vágyj még
elmenni, itt hagyni
e földi létet.
Sok még a teendõd,
gondolj azokra,
kik szeretnek téged.
Szeretettel Tay
gimenimillian - december 14 2008 13:50:50
igaz nagyon nehéz témát választottál,de amilyen nehéz oly,
elegáns szép dolgokkal rímekkel érzelmekkel tetted széppé
Ha az ember tisztában van,az érzéseivel s a valósággal nembaj,
hogy hangot ad neki Hiszen ez nem feltétlen jelenti,hogy most
vágysz elhagyni létedet
nekem nagyon tettszett
gimenimillian
