|
 Vendég: 97
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Így: tetõfokát mikor a lélek éri
Énekét szárnyain hordja...született lázadó.
Egyszer majd kialszik, szent tüze ég ki
Csalóka látomás, ámítás a múzsáktól a szó.
S a tavasz mikor visszatér
Az éj, ráfekszik a szûz, szõke rétre
Ez lesz a megtermékenyítés napja...
A természetnek újjászületése.
Májusi illatok ott fognak keringeni
S énekeljetek, mert mind az ami nemes
Lágy, édes, nem öreg nem halott
Énekeljetek, itt a Csalogány...orgonák illata kegyes.
Mind az mi tûz és szent, kialszik
Ott a mélyben a csillagok közt, beszéd gyémántján
Forrás ezüstjét a Hold havazza
A természet nem öregszik, jõ a csalogány.
Nem tudom feledni, e világból vagyok
Pedig úgy szeretném...égitest lehessek
Szerelmem nyakában füzér, csillagként járok
Fehér, rózsaszin virágként erdõbõl jöhessek.
Minden fájdalomnak legyen vége
Csak maradék versben beszéljek,
Emelkedjen a völgy a viz felett
A fák tengere leveleken zenéljen.
Halk egyetértésben énekeljek
Az orgonák illatában, részegen mondhassam:
Gyertek itt a tavasz, s a Csalogány orgonák közt
Oly szép minden a lilás hangban. |
|
|
- december 14 2008 09:40:35
Nagyon szép a versed, tetszik. Felépítése remek. Jó volt olvasnom. Üdv. Kormi |
- december 14 2008 15:56:21
Jaj, de jó lenne, ha már tavasz lehetne és éreznénk, amit leírsz. Nagyon szép lett!  |
- december 14 2008 16:39:40
Ebben a borongós idõben jó volt olvasni tavaszt váró versedet.
Szeretettel Joli |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
