Könny-függönyös szemmel
Díszítem fel lelkem fenyõfáját.
Törött gömbökkel,
Keserû cukorral,
Alatta tépett csomagokkal.
Mit érhet az ünnep,
Ha egyedül iszom a keserûség
Fanyar italát?
Mit érnek az Angyalok, ha
Nem viszik a szívem dalát Hozzád?
A zöld fán letörtek az ágak, rajta
Szívem darabjait látod.
A nedves csillagszóró,
Nem kaphat már lángra,
Könnyem sós vize
Hullik rá a fára,
A hazug szavak cérnaszálon lógnak,
Tûnõben van már a megálmodott holnap.
szuzus - december 14 2008 18:36:59
Nagyon sajnálom, hogy így kell várnod a legszebb ünnepet. Kívánom, hogy e keserûség helyett boldog karácsonyod legyen!
Fájdalmasan szép a versed.
Szeretettel:szuzus
Torma Zsuzsanna - december 15 2008 11:24:18
Gyönyörû és hûen tükrözi fájdalmadat, mert elõre tudod, hogy magányosan töltöd a karácsonyi ünnepeket.
Remélem azért, lesz majd egy Angyalkal, aki elviszi szíved dalát oda, ahova Te is szeretnéd!!!
