Nem tudom, mit érzek,
hogy miért emészt egy kényszerképzet..
Nem tudom,miért kavarog bennem minden,
amit régen feltétlenül elhittem..
Nem értem, miért fog el a görcs és a remegés,
pedig csak pár perc volt az egész..
Nem tudom, miért nem hagynak aludni az árnyak,
melyek nappal és éjjel a fejemben járnak..
Próbálok küzdeni ellenük,
igyekszem elfeledni a nevük,
de nem megy, mert bennem vájkálnak,
feltúrják a lelkemet
az engem marcangoló szellemek!
Nincs egy nyugodt pillanatom,
minden porcikám remeg;
attól tartok, hogy eljönnek értem,
s én örökre velük elmegyek.
Nyúlnak utánam, kapkodnak,
visítanak és csapkodnak.
Gyilkos fegyverük egy kard,
mely szívembe oly mélyen belemart.
Ordítva hajtogatják folyton,
hogy miénk vagy, s nem menekülsz.
Elõbb-utóbb eljön az óra,
és csapatunkba te is bekerülsz.
