Ne hazudj nekem,
ne áltass tovább,
hisz tudom, hogy nincsenek csodák.
Ne akard elhitetni velem,
hogy létezik a halálon túl is szerelem.
Kérlek, mondj igazat,
leplezd le a kirakat
csaló bábuit!
Súgd meg nekem halkan,
hogy amit annyira akartam
törve van..
De csendesen azt is suttogd el:
-mikor rá emlékezel,
õ ugyanazzal a hévvel ölel meg
újra és újra csak téged!
Ha felidézel egy szép képet,
õ eljön és megelevenedik néked
hiszen a szívedben él tovább..
Esdek; ne legyen hazugság a hitem!
Legyen ez egy törékeny történet,
egy kicsi mentsvár, amit törpéknek
épített az élet.
Vagy csak jelentsen valami vigaszt,
egy odanyújtott kezet,
melyet álmokból szõtt az emlékezet.
Talán mégis vannak csodák. Ha ebben nem tudnánk hinni, akkor lennénk igazán hitevesztettek.
Ha nem lenne meg ez az illuziónk, olyan sokan boldogtalanok lennénk. Ettõl még nem muszáj a hitünknek hazugságnak lenni!
Különösen a versed vége nagyon szép.
