Gyûlések, gyûlések és sok-sok beszéd,
Mire való ez, hát hol van a józan ész?
És aki sokat beszél, csak keveset tesz,
Pedig õ a közös javakból többet vesz.
Elõre hát, most mindenki munkára fel,
Ki a kezével, ki a szellemével érje el,
Amit képességéhez mérten tennie kell,
Kis hazánk minden téren virágozzon fel!
És a virágzást a termés beérése követi,
Az ifjúság felnõtté válva örûl majd neki,
És elmondhatja, hogy mégerõsebb lett,
Nemzedékében is, a hit, akarat és a tett.
Torma Zsuzsanna - december 17 2008 11:36:47
Kedves László!
Tettekre búzdító versedet remélem sokan olvassák!
Mert amit ma leteszünk az "asztalra", az nem csak a jelen, hanem a jövõ nemzedék "kincse" is lesz egyben.
S nem mindegy, hogy mit hagyunk, s hagyunk-e magunk után valamit a jövõ nemzedéke számára!
