Ebéd után bóbiskolva
belenézek néha a sajtóba
keveset egyél, mértékkel élj
egyen, ha már éhes
vagy ideje az evésnek
elõírja mit egyél,
hogy beteg ne legyél
életed sivárrá válhat,
ha húsevésre támad vágyad
ha okosok mondják
ez igaz kell legyen;
csak a csokit hagyd meg nekem
Magokkal kezd a napot
facsarj hozzá vérnarancsot
salátát egyél ebédre
joghurtot meg estebédre,
ha mozogtál már eleget,
a csirkehúst is megeheted,
de módjával, hogy meg ne bánd
talán pulykát, ha nem árt
annak is a mellehúsát
gyümölcsöt végy bõségesen
új szlogen: légy méregtelen;
csak a csokit hagyd meg nekem
A sok zölddel tele a begyem
tovább már nem vétkezem
húst ezentúl hússal eszem
a zöldséggel már nem élek
ne nézzenek vén kecskének
a Nap kisüstivel kel
erre pedig csülök felel
ebéddel nem élek soha
fõétkem már a vacsora
de ez kiadós legyen;
a sör elringat majd csendesen
beteg voltam mostanáig
rég is hússal éltek apáink
aggódásom tévútra vitt
a sok szöveg, meg a tévhit;
majd egy éjjel váratlanul
álmomban bikát láttam
habzó szájjal jött is vadul
az ütközést bár elkerültem
de ébredéskor fájt mindenem
fohászom száll, jaj Istenem
ha megmaradna az életem
csak a csokit hagyd meg nekem
Torma Zsuzsanna - december 17 2008 12:16:02
Kedves Molnár József!
Nagyon jó, s egyben humoros is a versed.
Mi ebbõl a tanulság: mindenbõl megárt a sok. Zöldségbõl is, húsból is, no meg kisüstibõl is. Hiszen versed elsõ versszakában írod: "mértékkel élj".
Üdv.: Torma Zsuzsanna
