|
 Vendég: 107
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
A felnõttek játéka
A felnõttek a játékot
Sose veszik komolyan
Ezért velük játszani
Nem is jó, az nem olyan...
Ha azt játszom, õk szüleim
És én vagyok gyermekük
nem érzik a kötõdést
Nem biztonságos velük
Ha babám kezükbe adom
Nem tudják azt, hogy õ él!
És ha ütik, dobálják
Szegény baba nagyon fél
Ha azt játszom felnõttekkel
Hogy szaladunk réten át
Szaladnak, de nem érzik
A virágok illatát... |
|
|
- december 17 2008 14:44:49
Kedves Hedzsi!
Nagyon szép, kedves kis vers, és jól rímelnek a sorai is!
Az már természetes, hogy a felnõtteknek már más a játéka, nem a baba. De az nagy baj, ha a gyermek nem érzi a kötõdést a szülei iránt. Igaz, hogy szaladnak sokszor, mert kevés az idejük a gyermekekkel játszani, pedig fontos lenne, de talán azért a virágok illatát õk is érzik.... én érzem!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- december 17 2008 15:44:35
Manon: köszi!:-)))
T. Zs: Elõször is: Neked is köszi. De egyébként nem pont erre gondoltam. Pl: Nem arra, hogy a gyerek és a szülei közt nem alakul ki a kötõdés, hanem mikor egy gyerek azt játssza egy felnõttel, hogy mostantól õ az anyukája vagy pót anyukája vagy épp apukája vagy testvére stb, akkor ebbe a felnõttek általában belemennek de nem veszik komolyan a játékot. Számukra ez csak egy játék, miközben a gyereknek ez egy fontos kapcsolat lehet. A babázásnál meg egy gyereknek az a baba egy igazi élõlény és szerintem rosszul esik egy kisgyermeknek, ha a babájával (fõleg a felnõttek) nem bánnak jól, ha nem kezelik õket élõlényekként. Érted mire gondolok?:-) Ez most biztos viccesen hangzik de nekem voltak ilyen élményeim...:-) |
- december 17 2008 15:47:55
A rétes játékról meg: Mikor a gyermekek azt játsszák, hogy egy réten szaladgálnak pl és mikor a felnõttek játsszák ugyanezt, a kettõ közt az a különbség, hogy a gyerekek komolyan veszik a játékot és arra az idõre õk tényleg egy réten lesznek és még a virágok illatát is érezni fogják. A felnõttek számára viszont sokszor ez csak egy játék. Õk nem élik bele annyira magukat. |
- december 17 2008 18:18:32
Kedves Hedzsi !
Örülök ennek a versednek. Igen vannak szülök, akik nem tudják ezt megadni gyermeküknek. Most, hogy így visszagondolok, mikor az én lányaim gyerekkorban voltak, igen én azt hiszem el tudtam velük játszani, szárnyalni az õ kis képzeletükbe, világukba, nagyon sokszor, sõt volt mikor én voltam a gyerek és õk a szülök... de jó is volt.
Köszönöm, hogy megírtad.
Szeretettel Joli |
- december 17 2008 20:27:30
[b]Szia Hed
Jó,hogy olvashatlak...
A játékról írsz...ami kortól függetlenül!!,- minden esetben egyféle örömforrás keresése...
Énnekem más a tapasztalatom,mint neked...ettõl függetlenül , értem a versedbõl kicsengõ keserû üzenetet...de a játék,- szintén kortól függetlenül,- a feszültség egyik hatásos levezetésére is szolgál...
Az igazi különbség a gyermekkori és felnõttkori játék között abban áll, hogy : a gyermek elsõsorban az átélésért,az önmegvalósítás kifejezéséért, az el nem érhetõ vágyak-álmok "mesebeli-játékbeli" teljesüléséért és az elfojtások feloldásáért játszik....míg a felnõttek szinte kizárólag az önérvényesítési vágyak kielégítéséért ....
Nagyon-nagyon elgondolkodtató a versedben megfogalmazott elvárásod....te Hedzsi...szerintem benned ezzel a témával kapcsolatban nem csak ez a 4 versszak lapul, de akár egy hosszabb novellát is meg tudnál írni....úgy érzem...Nem???...mert én igen
Végül is hidd el,....azért ...vannak olyan felnõttek akik , ha a gyermekeikkel töltik az idejüket,- nem csak fizikai értelemben,- de lelkiekben is!!...érzik , amit a gyermekük érez...és hogy benned ilyen sommás, lesújtó ítélet alakult ki a felnõttekrõl...talán azért van, mert épp a te feladatod az,hogy erre, erre a fajta érzékenységre megtanítsd azokat, akiket fontosnak ítélsz magad körül...
Egyébként kétfajta felnõtt van: az egyik, akit hagytak gyermeknek lenni a maga idejében, tehát tudja,hogy az mennyire fontos, és milyen jó...a másik pedig akit nem hagytak...épp ezért szeretne más lenni...mint amit kapott.......Jahhh és van egy harmadik is...amirõl te írtál....
A második versszakban nem nagyon értem,hogy hogy lehet azt játszani...hogy valakinek a gyermeke vagy...és hogy lehet azt játszani...hogy valakik a szüleid....ez már nekem kicsit ....mi is??...szóval érthetetlen....hogy finom legyek....
Jó a vers üzenete...bár lehet,hogy kicsit jobban kibonthattad volna a témát....mert megérné...
Szeretettel[/b]
szí. |
- december 17 2008 20:45:09
Kedves Hedzsi!
Sokatmondó a versed, el is gondolkoztam most magamon.
Gyermek nem nagyon lehettem, de mint szülõ vajon milyen nyomot hagyok a gyermekeimben?
Gratulálok, Barbara |
- december 17 2008 21:58:38
Köszi Joli, Elonor, Szoszi és Barb.
Szoszi: Nem pont a szülõkre gondoltam. tök furi, hogy mindenki arra gondol elsõnek:-D Úgy látszik elég félreérthetõ lett ez a versem:-S Sõõõt...
Hogy hogy lehet azt játszani, hogy vki az anyánk vagy apánk vagy tesónk? Ti sose játszottatok ilyet, hogy valakit a rokonotokká fogadtatok? Én sokszor. És én mindig tök komolyan vettem. De a fogadott rokonaim már nem eléggé...:-(
Szerintem sok felnõtt (nem mindegyik!!) nem tartja tiszteletben a gyermekek játék/fantázia világát. Pl a babás dolog, ezt is átéltem kiskoromban, hogy volt egy babám, akit én élõnek tekintettem és mikor pl vkinek a kezébe adtam õ csak szórakozott vele...
Na ez most megint viccesen hangzik:-DD de akkor nem volt ilyen vicces... |
- december 17 2008 22:33:56
Szia Hed!
Kicsit felkavartad az állóvizet
Min kisgyermek mondod el ami bánt. legalábbis nekem a nyelvezete ezt sugallja.
Nagyon jól, tömören fogtad meg a lényeget.
Én átérzem az egészet, mert sikerült 50 év után is infantilisnak maradni.
A gyerkõceimmel mindig négyen voltunk gyerekek, ha játszottunk.
Ha néha mégis a gondok miatt nem tudtam magam átadni a gyerekkornak, mindig észrevették, és én szégyelltem kicsit magam.
Jó volt elmerengeni egy kicsit a verseden.
Szheretettel : szisz |
- december 17 2008 22:48:24
[b]Hed
...mélységesen megértem amirõl írsz...az egyik vizsgatételem gyermeklélektanból pont ez volt...tudom mirõl beszélsz...
Én,- ha emlékeim nem csalnak, senkit nem cseréltem le a "színtéren"...de tudom és emlékszem, hogy ahol hiányaim keletkeztek...ott mindíg találtam - szerencsémre- pótlásokat...
Minden gondolatnak, törekvésnek,érzésnek, és az ezt eredményezõ cselekedetnek...különösen gyermekkorban, de felnõttkorban is lelki mozgatója van...a te gyermekkori megnyilvánulásaidnak is világos lelki háttere van...és most már,hogy felnõtt vagy...tudod is...
És hogy szinte mindenki a szülõ szerepre gondol az azért van,mert a második versszak adja üzeneted személyes jellegét...és én,mint szülõ itt érzem magam igazán megszólítva...
Izgalmas amirõl írtál, és jó,hogy ezáltal tudunk róla beszélni
Szeretettel[/b]
szí. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
