Összegyûjteném a világ földre hulló könnyét.
Csillagkoszorúba fûzném gyémánt cseppjeit.
Égig érõ fénycsóvából gyertyalángot csennék,
S tûzvarázzsal díszíteném az ünnep perceit.
Bodrosfelhõk pihéibõl puha párnám lenne,
Mibõl pillekönnyû álmot szórnék szanaszét.
S a tündérmesék csodája ott ragyogna benne,
mely szeretettel fonná át a bánat fellegét.
Nem lehetek angyal, hisz szárnyaim sincsenek.
Egyetlenegy kincsem van, s ez dús fantáziám,
Mely szivárványból lobbantja a színes tüzeket,
hogy mindig hinni tudjam- nyár jön a tél után-
marica - december 17 2008 19:46:58
Kedves lenocska! ha Te nem is De versed Tündéri. Látod benne megtestesültél
Nagyon szépen írtad le, hogy teljesítenéd azt, amire mindenki vágyik. Most egy kicsit kaptunk belöle.
Köszönet érte
Szeretettel: marica
Barb - december 17 2008 20:30:46
Nagyon szép vers, gratulálok!
lenocska - december 17 2008 21:25:34
Kedves Marica! Nagyon köszönöm, kedves szavaid. Szeretettel. Lena
lenocska - december 17 2008 21:26:40
Kedves Barb! Köszönöm, hogy olvastál. Szeretettel. Lena
sziszifusz - december 17 2008 23:33:17
Nekem is nagyon tetszett.
Jó lehet angyalnak lenni.
Szeretettel: Szisz
lenocska - december 18 2008 00:31:47
Drága Sziszifusz! Nagyon köszönöm kedves szavaid. Igazán megtiszteltél vele. Szeretettel.Lena
.jpg)
