Nem találtam ellenvetést,
csak elég okot arra,
hogy ismét Rád gondoljak,
szinte megbénulva,
testemet elhagyva lebegek..
A koszos ablakon csak bámulok,
s a táj oylan gyorsan suhan el,
ahogyan a sok szép emlék pereg elõttem..
Talán megértenéd,ha fájna,
bár ez csak egy tévhit,
mert a könnyek mosolyt csalnak az arcomra,
mostmár talán belátom: Hiányzol!
