Kõházam kõudvarán, kõházam
kõablakán megkövesedett árnyak
repülnek, és lepik el az éjszakát.
Lassan szállnak. A nehéz kõéjszaka
ellenáll.
Ahol megállnak, zölden borítják be
a kõporos éjszakát.
Kõbe vésett fájdalmak kiáltása hallatszik.
Kõberótt zokogások visszhangja száll.
Talán a semmibe?
Kõringyók sikongása kavarog az égbe.
Kõlantok örökké bús zenéje szárnyal a messzeségbe.
Megkövesedett átkok dala húz le a mélybe.
Fel kellene állnom!
Vajon sikerül-e?
Felkiáltok a kõporos,
vastag égbe: Uram segíts!
Vajon hallja-e?
Kõpókok szövik vastag hálójukat,
és terítik a földre.
Kõemberekre lesnek, akik hátha beleesnek.
Kõbezárt fájdalmak sikoltanak imát.
Uram hallod-e?
