Amikor árnyék lepi be a hangtalan csendet,
s ajtómon belül marad a kialvatlan világ;
Újra eszembe jut az, az ezerszínû szépség,
mely nyárrá varázsolja emlékeim nyomát.
Mert,
Rólad mesél a vízcseppekbõl felosonó, illatozó pára,
s összekulcsolt kezeink megremegõ, édes vallomása.
A hallgatag hóember, melynek gombszeme ragyog;
Mikor egy felé suhant pillantással tükörképe vagyok.
Rólad mesél a csilingelõ kacaj, mely ajkam ívén lapul,
feltörekvõ, forró vágyad, mi szívemben mar vadul,
s gyermeteg mosollyal köszöni a pillanatnyi csodát,
melyre érdemes volt várnom - egy egész életen át-
marica - december 20 2008 07:10:09
Kedves lenocska! Ismét egy csodálatosan szép verset olvashattam tõled Köszönöm, hogy köztünk vagy
Szeretettel: marica
lenocska - december 20 2008 15:18:38
Kedves Marica! Én köszönöm neked, hogy olvastál. Jó itt közöttetek. Szeretettel ölellek.Lena
lenocska - december 20 2008 21:39:08
Kedves vagy nagyon Elonor. Igazán köszönöm. Szeretettel.Lena
Barb - december 20 2008 22:35:46
Gyönyörû, nagyon!!
lenocska - december 21 2008 10:11:56
Drága Barb! Nagyon köszönöm kedves szavaid. Szeretettel.Lena
Köszönöm, hogy köztünk vagy
