Te voltál minden menedékem,
hozzád szaladtam,ha féltem
a holnaptól.
Sokáig te voltál minden ébredésem,
minden mosolyom és kétkedésem.
Most te lehetnél szívem
minden boldog dobbanása;
de helyette csak lelkem fájdalmas kiáltása
hallik, mely betölti az eget.
Utánad üvölt minden szívverésem,
érted rimánkodik minden fájó nevetésem.
Téged könyörög vissza,
minden gyújtott gyertyám titka.
Neked akarja mondani az összes könnycsepp,
hogy veled volt minden könnyebb.
Tudd, hogy soha nem feledlek el,
akkor se, ha imáimra senki sem felel.
Szívem egy csücske végleg tiéd,
és azt nem adnám oda semmiért!
De el kell, hogy engedjelek,
muszáj, hogy szabadon eresszelek!
Hát álmodj szépeket,
örökre jó éjszakát neked!
Ariadne - december 22 2008 00:28:16
mehecske! azért gondold meg!
Ha oly sok mindent jelentett
Biztos hogy el kell engedjed?
Szép szomorú versed!
mehecske181 - december 22 2008 15:03:11
igen! biztos, hogy el kellett engednem, ugyanis õ egy balesetben meghalt...és a vele töltött idõt már nem lehet visszahozni, maximum emlékezni lehet rá...
