Szívörvény , mely elkap és magával sodor,
Szerelem, melytõl lelkedben boldogság honol.
Lángoló képek, szépek óóó égek,
Féktelen remények, szépek óóó égek.
Szemedben látom szebbek a képek,
Szívem a kezedben, láss bele, nézd meg
Nálad a kulcsa nyisd ki és nézd meg,
Ne hagyd hogy zárja lelkemben égjen!
Nálad a kulcsa , eldobtad, talán végleg,
Önkezével folytja meg magát a végzet
hibáim sora hosszú ezért pokolban égek
lelkem lakatja elrozsdált félek
szellemek járnak repkednek vélem
tudom hogy elvisznek sötétség lett fészkem
megbántottam a lányt kit legjobban szerettem
tûzes vassal égetnek, mert szívét összetörtem
utolsó strófát halálhörgés költi
utolsó lehelet sugja szeretlek.
marica - december 22 2008 08:28:50
Háytborzongató, ez az önmarcangoló vers! A lélek nyugtalanságának minden ereje benne van.
De remélem nem ez az utólsó lehelleted. Minden megbocsájtható, és ha tanul az ember a hibáiból. talán egy új kapcsolatot már nem ront megvele.
Ezek a dolgok, minden ember kalapjában benne vannak.
Még most is borsodzom a versed hangulatától
szeretettel: marica
reitinger jolan - december 22 2008 14:56:31
Talán még helyrehozható, próbáld meg. Ne legyél reményvesztett.
Szeretettel Joli
