már megint
már megint a szél
már megint a napsütés
már megint az esõ
már megint a szárazság
megint a lélek
és elpirulok
már megint az elsõ
csenddel kibélelt ütés
homoklisztté malomkövezett
földmorzsákká forgatott cipó
perzselt rögös-kormos
oltárok lebontott
kéményrekesze
mikor feléd indulok
már megint megintett valami szégyen
bennem prüszköl gomolygó kísértet
már megint már megint már megint
poros csend sáros szónak búcsút int
már megint ?
mikor pirulok el intéseidre Uram
hogy lábam alatt érezzem az utad ?
már megint kovakõvé pattant égõ fájdalom
elpirult a hold csillag-veszejtõ hajnalon
már megint mezítláb sétáltam forró felhõkön
esõcsepp-sebezte talpam az ösvényre köszön
már megint, már megint, megint már
gyomláló ujjaim közt tövisezõ szavak
kút káváján vizet koldul a veder
hátamon forró jéggel telis teli zsák
fülem csípkedik éjjeli madarak
és szívembõl kifogy az édes teher
