Karácsony este .
Kinézek az ablakon.
Magam elé képzelek egy fényes csillagot.
A szilaj szél is érzi, most cselekedni kell.
Könnyû hópelyhek hullnak, pihegve borítanak
takarót a földre.
Az utcai lámpa fénye sápadt szikrákat szór a mindent
befedõ fehérségre.
Elhúzom a függönyt.
A kandallót bámulom.
A fahasábok lángjai lusta ráncokban pihennek el
a parázson.
A szeretet születésére gondolok.
Eljött értünk.
Ki koldusokat tett gazdaggá javak nélkül,
szeretete gyógyír lett betegségre,
s a bánatot örömmé változtatta.
Gyermekei lettünk.
Tanított bennünket, hogy egymásért éljünk,
s azt szeretettel tegyük.
Most is köztünk jár, mert Szentlelkét örökül hagyta.
Segít, hogy kövessük Õt, sok felesleges forgácsot
magunkról lefaragva.
Számvetést csinálok, bizony az életemben
sok minden hibádzik.
De aki Krisztus gyermeke, az egyedül sohse lesz,
hiszem, hogy életünk értelme a szeretetteljes cselekedet lesz.
szoszircsi - december 27 2008 13:35:06
[b]Így karácsony után, de annak melengetõ közelségében..jó volt olvasni a versed...lenyugodott, tiszta érzéseket adsz át...szép gondolatokat generált benned a kandalló tüzes fénye...a versedben is árad az a szeretet...amirõl írsz...és jó néhány kifejezésed,gondolatod...egészen egyedi és páratlan:"koldusokat tett gazdaggá javak nélkül..., gyermekei lettünk...stb..."
Igazán remek ez a vers, és hangulatában is közel áll hozzám...
Gratulálok!
Szeretettel[/b]
szí.
Arvai Emil - december 27 2008 14:31:55
Boldog ünnepi idöket és boldog új évet kivánok! Köszönjük a verset, üdv.: Á.E.
[/b]
