|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
Nézz az égre, kedves, nézd a Holdat,
mely csillagok közt árván fényét ontja.
Ily vagyok én, társak közt magányos,
csillogó vérttel, remegõ kézzel e földi világon.
Végtelen mérföldekre ölelõ karjaidtól,
töménytelen évmilliókra vágyaimtól,
melyek a megfoghatatlan ûrben keringve
kutatnak, keresnek halálra ítélve.
Elvetélve fogantak e szerelem talajám,
leforralt csírából burjánzva elmém homokján.
Kvázi édenkert... mennyei vakságom által teremtett
szenvedélytõl betegen szakadékszéli peremen.
Oh, kedves, lelked korábban miért nem érintett?
Miért csak most látom, miért csak most érzem?
Most, mikor már késõ, oh én balga, én bolond, én vak!
Téged kerestelek, létezésed mindig is tudtam.
Nem ismertelek fel, hiába ismertelek,
nem szerettelek, s most... hiába szeretlek,
kezed gúzsba kötve, szived rabszolga,
és én nem lehetek mesebeli tündérlovag...
Oh, kedves, nézd a szomorú Holdat,
láss meg benne, ki fényét érted ontja.
2007 |
|
|
- december 28 2008 22:46:47
Theodora,szomoru a vers megbánásokkal telve.Nekem tetszett. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. szeptember 02. szerda,
Rebeka napja van.
Holnap Hilda napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
