A térbe zárt szobányi melegben
ülök sejtjeim közé feszülve.
A színek formát öltenek szememben
s a fény csokrokat szed az üvegen
és hõjében fagy csappá az ereszen.
Tavaszi szellõ dorgálja a tél
édes éjjeli huncutságai;
olvadón jegében a Nap,
izzad a hó a betonon,
fogasra vágyik a kabát.
Berni pásztor téli bundájából
lihegõ nyelvén hûti a testét,
tányérján étele kínálja magát
s feje a vizes edényre tapad
és csicsergõ verebek hada szedi
énekében a tujamagokat.
A férfi nép hangos alakjai
borgõzében ajkán izzik a parázs,
vállukon fûrész, kezükben a balta,
bicikli szarván lógóban a szükség.
A ma készülõdik a holnapra,
mer túl akarja élni önmagát;
az éj hosszú, rabolni megy
benne lelket-testet a vágy,
az idõ távolsággá nõ.
A térbe zárt szobám melegébe
ülök sejtjeim közé feszülve,
ürességét tölti bennem az öröm,
a kávé, az étel-ital látványa,
hogy nem vitt magával élet halála.
reitinger jolan - december 28 2008 17:05:10
Téli képeid és önmagad képei benne jól sikerültek.
Szeretettel Joli
Crysty - december 28 2008 19:07:51
Szép, bár én más sorrendbe raktam volna a szavakat, ... igaz az akkor egy másik vers lett volna.
Üdv : Cry
Nagyerdessy - december 28 2008 19:57:25
Köszönöm néktek észrevételeiteket!
Crysty! Tedd meg! Szívesen olvasom. Mit hozott ki belõled írásom gondolatisága.
sziszifusz - december 28 2008 22:16:42
Versed gondolatisága érett alkotót takar.
Az elsõ versszak rímjei viszont nem tetszettek. Jobb lett volna rím nélkül mint a késõbbiekben.
(Azonos ragú és szótagszámú szavakat a te szinteden, már nem esik jól olvasni.
Bocsánat , de így érzem.
