Kiáltottam, süket csend felelt
arcom a tükörben gúnyosan nevetett:
-Neked kellett, te akartad,
veszett kutya módra martad.
Megérdemled, ember lánya,
nem való vagy jobb világra!-
Hallgattam,
nem jöttek ismerõs zajok
vártam,
de csupán a szívem dobog.
egyedül zakatol, akár egy árny
vetül rá riasztva a hideg magány
szárítsd fel könnyeim.
Hol az a fénysugár?
léptek zaja koppan,
halkan kattan a zár..
sziszifusz - december 29 2008 20:02:29
Szia Crysty! Hú de jó!
Nézem a képet, nem látom tisztán. De ha az egy szál virág a küszöbön, akkor nagyon jó a képválasztás.
Bánatosnak indult versed a végére megenyhül.
Szenzációs ahogy nyitva hagyod a kérdést. Aki magadra hagyott visszajött, vagy csak a virágot tette le a küszöbre?
Mindegy is, lényeg : a feszültség oldódik az utolsó két sorban.
Szeretettel: Szisz
Barb - december 29 2008 20:13:55
Egyetértek Sziszifusszal, nagyon!
Szeretettel:Barbara
Teardrop - december 30 2008 01:16:57
Nagyon hangulatos! Bele tudom élni magam... :)))
Egyedül a vége, a zár kattanása olyan baljós nekem, de egyébként így jó, ahogy van! ;)
loretta - december 30 2008 04:27:58
Szerintem a zár kattanása oldja a magányt! Versed remek lett.
