Napkorong

Színtelen a világ,
nincsenek fények,
széthullott minden
álmom semmivé lett.
Behunyom szemem,
magamat látom,
egyedül vagyok
a kietlen tájon.
Égboltom kapuja bezárult,
vágyam elcsitult,
nem kopogtat senki,
nincs kit beengedni.
Vihar korbácsolja testem,
a terhet egyedül hordja lelkem.
Magányos hegycsúcs,
hófedte szirtek,
nem kapnak választ a
miértek...
Göröngyös út a táj
mi a fény felé vezet,
vágyaim nincsenek,
a remény nyújt csak kezet.
Bûvös csókoddal
sodródtam a mélybe,
szívedig emeltél,
most nincs aki vár,
nincs vigaszom,
meghaltam karjaidban
egy fagyos hajnalon.
Szívem helyét tüskék sebzik,
hideg öleli , lassan vérzik.
Élvezni szeretném még a lét ízét,
látni a boldogság ezer színét,
adni önzetlenül, akkor is ha nincsen,
szeretni, s szeretve lenni, szabadon
nem bilincsben.
Odavisznek vágyaim,
hol boldogok az álmaim,
a csillagok kék egén,
ott vagyok boldog én.
Emlék,mit a szív nem felejt,
pillanat, mely titkot rejt,
Hûvös magányomban fázom,
nem ölel senki,
szeretnék a messzeségben
új világra lelni.
Életem színpadán,
a vihar is enyhül tán,
s a fuvallat,
hoz végre
nyugalmat.

Hozzászólások

sziszifusz - január 01 2009 07:59:35
Szomorúságodból remek vers született!
Manon jól fogalmazta meg!
A vége rím nekem nagyon tetszik.
Beleéltem magamat teljesen.
Kicsit megtoldom, hogy játszak egy picit: elõre is bocs.

És egy friss fuvallat
hoz végre nyugalmat.

Szeretettel: Sziszifusz

Taygeta - január 01 2009 12:55:06
Manon, Sziszifusz,Gyöngy,köszönöm a kedves sorokat, tudjátok már egy ideje szerettem volna kiírni magamból ezt az érzést, a sorokat gyûjtögettem, de nem állt össze. Az év utolsó napját, éjjelét egyedül töltöttem, úgy éreztem most van itt az idõ, hogy befejezzem. Így sikerült.
Sziszifusz, köszönöm, hogy meg toldtad, javítani fogom, jobban hangzik így a vége.
Szeretettel gondolok rátok, jól esõ érzés, hogy ennyien olvastátok.
Mindenkinek egy baráti ölelés Tay

reitinger jolan - január 01 2009 14:20:23
Szép verset írtál magányodról.
Szeretettel Joli

gimenimillian - január 01 2009 16:55:06
Kedves Tay a versed mélyen megérintett,mely szomorúságról ,
s magányról,s fájdalomról szól és ezek hozzák ki belõled az
igaz érzelmeket,mely széppé,és értékessé teszi a versed
nagyon tettszett.
gimenimillian

Taygeta - január 01 2009 18:33:45
Köszönöm kedves Joli, neked is Millian.
Szeretettel Tay

mimone - január 01 2009 21:14:23
nagyon megélhetõ sorok,megkönnyeztem...s nálam ez a hatás...szép és "sajnos" sokunknak írtad meg az érzéseit.a remény veled is ott van,így hajrá!