Azóta, átok ûl rajtam, istenemre, átok
Mert, mint magányos fa egyedûl állok
Amire vágyom, nem elérhetetlen álom
Hisz, én mindíg szerettem a családom
Valami hiányzott belõlem, már látom
Kivetett a világ engem édes barátom
És durván eldobott magától a párom
Pedig, nagyon szerettem a családom
Egyre elviselhetetlenebb a magányom
Pedig van épen elég sok igaz barátom
Sajnálom, nem értett meg a családom
Páromat, egy másik nõben megtalálom
Azóta keresek, kutatok, mégsem találok
Olyan nõt, hozzámillõt, kinek imponálok
Hát elvagyok keseredve, kedves barátom
A válás olyan, mint egy átok, úgy látom.
