|
 Vendég: 23
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Nem hibáztathatunk másokat, amikor a szerelem elillan,
Hiszen tudjuk, hogy tünékeny holmi, akkor is ha éppen itt van.
Ha ez igaz és nemes módon szeretsz, nem veszíthetsz soha,
Legyen bár sorsod ajándék, vagy legyen mostoha.
Talán könnyezni fogsz a végén s a szíved meghasad,
De tudod, hogy mi mellett kötelezted el magad.
Úgysem adhatsz soha többet annál, mint adni vagy képes,
És ha ez sem elég, akkor tovább kell lépned, hogy élhess:
Az élet megy a maga útján, a törött szívek összeforrnak
Indulj hát, kutass tovább, és meglátod mit hoz a holnap.
Feloszthatnád újra meg újra, mégis mindig növekedne,
Te is tudod, a szerelem az egyetlen mely képes erre.
Az élet rövid ahhoz, hogy elzárjuk elõle a szívet,
Csak azért mert szeszélye két embert válásra kényszerített.
Szeretnünk is úgy kell tudnunk, ahogy veszíteni tudunk,
És ha választanunk kell, választani fogunk.
Egy napon aztán majd egy lapra teszünk fel mindent, ami maradt.
Hordozzuk szívünkön a láncot és lebontjuk a falat.
Mikor a szerelem az utolsó fátylát is ránk teríti,
Szívünket szenvedéskor többé már semmi nem kényszeríti.
De addig kénytelenek vagyunk viselni a fájdalmakat,
Mint az esõt, ami után ránk ragyog a felhõk mögül a nap! |
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
