A vonat kattogott,
s én robogtam az
ismeretlen felé.
-Csábító kihívás a
szikrázó végtelen.
- Nem menekülés:
vágyódás valami után.
Az elérhetetlen, a
megfoghatatlan, az
illékony öröm után;
- Szent vetõdés,
mely itt tûnékeny
ugyan, de odaát örök
és rezzenéstelen,
mint a szeretet, -
mely végigkísérte,
földi életét, amikor
itt járt közöttünk Õ,
Igen, Õ örök egyedül
és enyészhetetlen,
bár olykor leplezett,
mégis az egyetlen
biztos pont számunkra
- és nyugalom - a
porladó földi lét
hullámai között.
Nagyerdessy - január 03 2009 12:42:40
...ezen még dolgoznod kell... A vonat kattogott, szóval a kerekek...hasonló szavak néha hasznosabbak...jobban láttatnak...
...szép ez az út, a maga ismeretlenségével együtt...hiszen amikor a lelked utazik, nincsenek sorompók, akadályok...csak a fény vezet...
...múló pillanatok, mely pillért, tartást ad a napjaidnak...de jelentõségük nem a tartamukban, mint inkább tartalmukban van....
...és mivel a megvilágosodástól messze vagyok...bennem minden örök...te is ezt adtad nekem...
Csodás érzéseket ébresztettél és érintettél bennem...
Ölelésem[/b]
szí.
Taygeta - január 03 2009 16:50:39
Kedves Zsanna!
Tetszett a versed. Az utolsó két sor különösen. Gratulálok.
Szeretettel Tay
