Szomorú koszorúm a lelkem búsan gyötör a halálvágyam e romlott napon kinjaimban merengve
siráson érem magam mikor csókkal teli ágyamban vergödve képzelem öt magam mellé a karomban
ringatom de csak álmodom.
Riadtan ébredek a szerelmes kinból egyedül vagyok a halál türelmetlen de még keresem ajkait
nem lelem széttört szivem megöl a vágy hogy érintsem testét testemen már rég nem éreztem
szerelmes csókját csak képzelem ágyamon.
