|
 Vendég: 56
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Félévszázad zagyva
Félévszázad zagyva
Kevereg az agyba,
Tülekednek sorba.
Ez nem enged,
Az nem hagyja.
Ami benn van,
Mind kifelé vágyik,
Visszafordul
Mielõtt elérne a szájig.
Torokban szorong,
Majd nagyot robban,
Válogatás nélkül
Levegõben pottyan,
A parazsat szítja,
Lángnyelve a tûznek,
Egyszer még meglássd,
Diliházba ûznek.
Pedig mennyi szép rím,
Mely sorvégre termett;
Tölti be ott hátul
A végtelen termet.
Türelmesen várnak,
Mint vajúdó anya,
Ki féltett kincsét
Végre magából kitolja.
Hófehér gyolcsból
Fodros pólyába,
Puha pelenkával
Lágyan körbezárja.
Éhét csillapítsa,
Legyen békés álma,
Soha ne kerüljön
Gonosz bosszújára,
Most szó szagából sejlik
A csipkés csomagban mi rejlik. |
|
|
- január 04 2009 10:08:58
Mérleget vontál saját életedrõl, a mérlegnyelve melyik oldalra dõl?
A csipkés csomagok nem biztos, hogy azt takarják, amit vélsz benne.
Szeretettel Joli |
- január 04 2009 10:22:37
Kedves Joli! Köszönöm szépen! Letört a mérleg nyelve A rugó berozsdált.
Csal a világ, Mázsán a bosszúvágy. Mindenki önzõ, s az lettem jómagam, Olyan mint egy rakás...... a kalapbban
Szeretettel:marica |
- január 04 2009 10:37:17
Drága Marica!
Idõnként mindenkinek kijut a csipkés csomagból, még szerencse, hogy azt csinálunk vele, amit akarunk, ....és úgy, ahogy van, ki is dobhatjuk. Ne nézegesd Te sem, nem érdemes! Örök derûd úgyis erõsebb!
Ölellek szeretettel |
- január 04 2009 11:19:18
Drága Marica!
Most Jolival vitázva, de egyet is értve írom hozzászólásomat.
Lehet, hogy magadról írtál, de õszintén megvallva a mondandód egyetemleges megint, mint legtöbbször.
Minden sorod akár rólam is szólhatna, vagy másvalakirõl.
Az emberi gyarlóságról, a gondolatról, mely be van zárva, és nyelvünk, tollunk által jön a világra.
Rendezetlen egymással veszekedõ érzések törnek felszínre, és a jóságra törekvés sokszor visszájára fordulva, könnyekkel kövezi csúszóssá, járhatónak gondolt ösvényeinket.
Azt hiszem ez a vers egy ritka jó munka.
Csipkés csomagod tartalma
pedig kenyér, -aranybarna!
|
- január 04 2009 11:46:32
Jaj, Marica! Kintre való,
mi kitörni készül!
Ki szül
szavakat, az szóanya,
agya
lökte világra
mi kintrõl fogant,
hiába féreg
- akár galant -,
a méreg
se gyógyír a bajra,
tied akkor is,
ha bandzsa, vagy ha füle kajla... |
- január 04 2009 13:11:40
Mi is várjuk a rímeidet Marica Mama,
szívesen olvassuk ma is és holnap,
mert ahogy Sziszifusz is már írta,
mindegyik versed remek munka. |
- január 04 2009 19:33:27
Messzire jutottál az elejétõl. Szerintem érdemes volna több írásban kibontani. "A parazsat szítja, " Ettõl nem illik az elejéhez. Innen már másik írás. de megérintett. És megmozdított bennem valamit. Valami titkot, amiért szégyellem magam.
Mihály  |
- január 04 2009 20:49:29
[b]Mammm drága
nekem a versed azt súgja, hogy az eltelt ötven év alatt számtalan harcot megvívtál...volt,hogy kimondtad, volt hogy magadba fojtottad a mondandód...de te mindíg a szépre a jó szóra vágytál...de idõnként magad sem tudtad akkor és ott ezt megtenni...amikor azt kellett volna...az ötödik versszak is híven tükrözi...mennyi-mennyi szép szó lapul és várakozik...hogy simogass vele másokat...
ezért most, ebben a "csipkés csomagban"...nem egészen azt tudod beletenni...amit szíved szerint szeretnél...
Ölelésem Neked[/b]
szí. |
- január 05 2009 08:09:53
marica mama kedves!
BUÉK !
Alant szavazok inkább, mert minden le van már írva elõttem.
Bár mellébiggyesztve 1 mondatot engedj meg.
Nagyon szeretlek.
Grt. Sancho |
- január 05 2009 10:43:24
Kedves Marica!
A sok ki nem mondott szónak az lesz a sorsa, hogy megírjuk egy szép alkotásban, versben, vagy prózában.
De elõbb-utóbb utat talál és napvilágra jön, mint az újszülött.
Értékes gondolataid vannak, mint mindig, és meg is lehet fejteni!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
