Egy cipõben járunk mi ketten,
Viszont különbség akad rengeteg itten;
Nem kellenek ide szavak, csak tekintet,
Hogy ráébressz mi is bánt minket.
Szeretet hiánya rebesget engem!
Felkeltetted tekintetem valamelyik este...
De nem szerelemrõl szavalok Neked,
Jele még sajnos nincs szívedben, se Te szívedben.
Érdekes dolgok történnek az emberrel.
Véletlen vagy megtervezve zajlanak-e?
Nem tudom megmondani senkinek,
Ha rájövök azonnal megteszem.
Örülök hogy beszélhettem Veled!
Még most is sokat merengek e perceken,
Csak annyi kellett nekem: hogy rám nézz.
Megértettem mindent, hogy mi is bánt Téged.
Úgy gondolomd a mi kapcsolatunk alapja:
Õszinteség, illetve szeretet és tisztelet.
Na ezt megkaptam Tõled; viszonozva is éreztem.
Legyen itt szó bármirõl: örömrõl, bánatról
Én mindig itt leszek, ki meghalgatja ezeket.
-Remélem Te is hasonlóan érzed bennem-
Már mindent értek:
Hogy mi is történt az elmúlt idõkben.
Szerintem kezdessz:
Kapizsgálni az én kis életemben.
Könny szökött szemedbe és szemembe;
Ne mondj semmit értettem:
A látszat néha "csalogat"!
Nem lehetünk mindig oly erõsek...
"Csak" barátság...
Sajnos, vagy nem sajnos?
Ezt döntsd el Te,
Én nem zárok ki semmit.
Mivel itt még akármi is lehet!
