Igazgyöngyökként gurulnak a szavak,
Hatalmas erejükkel ledöntenek falakat,
Felszárítják a hiába siratott könnyeket,
Megnyitják a szívben a csukott ajtókat,
Elûzik a mögöttem sündörgõ magányt,
És én kagylóként õrzöm e gyöngyöket.
Igazgyöngyökként gurulnak a szavak,
Elmenekülnek a múltbéli borús árnyak,
S a lelkem hosszú idõ után álmodni mer.
Ezer melegével hívogat újra a napsugár,
Eljött két szívben a tavasz a tél derekán.
Féltett kincsként õrzöm angyali szíved.
genezisz - január 05 2009 11:37:43
Szia!
Annak mindig örülök,ha zsebre teszed a szomorúságot
Legyen ez az év -is- más neked!
ölelet:gen;O).
szoszircsi - január 06 2009 00:16:31
[b]Igen-igen...ez az,leomló falak,kinyíló ajtók, tovatûnõ magány,elillanó árnyak...és a Nap süt ezerrel....óh te télben-tavaszi szerelem...ne csak te vigyázd...õ is vigyázzon rád
Ölelésem[/b]
szí.
marica - január 06 2009 08:22:17
Kicsi Lorettám!
Gratulálok a csodálatos nyitáshoz. Igaz gyöngyként guruló versed tartalma egy szebb jövõfelé mutat. netévesszen útat!
Szeretettel: marica mama
loretta - január 06 2009 09:09:17
Köszönöm nektek! Drágák vagytok!
