A sors játszik lelkünk húrjain
Ne bántson, hogy olcsón osztom csókjaim
Csókolom ki bús b?nös és esend?
Számára csók nyugtató szemfed?
Téged is csókollak, t?zessek ajkaim
Nem kellek, lemondón hullnak le karjaim.
Életemet adnám Téged Isten elé helyezve,
Szeret?n omlok szeret? kebledre.
A szerelem nem méricskél,
Többet kérek a kicsinél.
Barát és társ legyek, ne csak szeret?
Hályogos szememen bánat a szemfed?
Tudom: szeretsz, de sorsunk írva van
Maradnál, ha tudnál, de ennek ára van.
Ne hagyd, hogy a szerelem korbácsként égessen,
Oltalmazó kezeddel borogasd be a szívem.
Olcsók a csókjaim,
Olcsó vagyok én is,
Ne hagyd hogy, elhiggyem,
Belehalok mégis.
denes - augusztus 06 2007 05:14:41
Itt valóban a sors játszott lelked húrjain, a saját életed tetted, mintegy közszemlére s a tét a szerelem elvesztése vagy véglegessége.
mullerildiko - augusztus 06 2007 18:36:12
EZ három hónapja történt,és még mindig fáj mind a kett?nknek, de talán túléltük.Szeretjük egymást, és ez sajnos b?n. ? még nem olvasta ! Helen a diszgráfiámat nézd el nekem, nincs vele semmi célom csak nem tudok helyesen írni! Sziasztok .Ildi
