Gondolataim súlya nyomja párnám
Az éjszaka sötétje csendben vár rám
Miközben egyre mélyebbre zuhanok
Álmaim tengerén
Egy hang szakít félbe
Testemben lüktetõ
Remény
Ezt a hangot még nem hallottam eddig
Elnyomta a város az élet roppanó zizegõ zaja
Vagy mégsem
Te nem voltál az enyém
Ez lehetett a baja
De most életre kelt dobban
Dobban szinte egyre jobban
És jönnek gyönyörû képek
És látom ahogy hozzád érek
És élek
