Az irodalom szeméttelepén (nem minden szemét, ami nem világít)
Az irodalom virágos rét
úgy általában,
de jártam már ott is,
ahol szeméttelep.
Turkáltam eldobott
sorokban, tört mondatok
vágtak lelkemen sebet,
s volt hogy atombomba
dörrenéssel jött a döbbenet:
miket eldobnak az emberek,
hisz ez a gondolat remek.
Magamhoz veszem,
letörlöm a hozzátapadt
indulat ragot,
felkapaszkodó ragacsos jelzõi elé,
odavetek egy tõmondatot.
Megyek lassan,
bámulok egy málló költõi képet,
de már túl koszos ,
hát hagyom az egészet.
Egy r11;két rozsdásodó
szó mit még felkapok,
félkész rímért hajlok és már
itt sem vagyok.
Haza érve az egész holmit
egy zuhanygondolat alatt átmosom,
s pilláimmal intve a délibáb világnak,
a szelektív szemetet
talán verssé álmodom.
Hedzsi - január 11 2009 00:28:54
:-DDDD Nagyon jó ez is!!! Nekem iszonyatosan tetszik a sok metafora, meg maga a vers mondanivalója is... meg úgy minden benne!!:-DDD
janus - június 06 2009 19:03:17
Köszönöm Hedzsi! Nagyon köszönöm! és még köszönöm is...)
)
