Az esztendõk gyorsan elrepültek
szélparipán mellettem,
s én fénytelen szemmel, esdeklõn
csak utánuk intettem.
Hová tünt az ifjúság, könnyelmû,
bolondos ízû élet,
Naív vágyak, törtetõ remények,
Tõlem számon mit kértek?
Hisz enyém lett minden szép szerep, mit
mások tõlem reméltek,
de a színfalak mögött fáradtan,
hangtalan él a lélek.
Torma Zsuzsanna - január 08 2009 09:57:46
Nagyon kedves és egyben visszaemlékezõ a versed a fiatalságra.
Szerepelünk a magunk módján, kapcsolatot teremtünk a világgal és más emberekkel. De aztán a "színfalak mögött" bizony néha fáradtan, hangtalan él a lélek, ahogy mondod!
Tetszik, ahogy mondanivalódat szép rímekbe öntötted.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
winston - január 08 2009 12:14:33
köszönöm a kedves hozzászólásokat
gondola - január 08 2009 18:19:35
Szia Mse!
Írásod rövid, tömör, lényegretörõ. A hasonlat is nagyon találó. Szóval remek kis önvallomás!
Szeretettel
