|
 Vendég: 2
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
egy rmûhelygyakorlatrar1; készült, vers és próza-változatban is.
Az összes alant felsorolt hívó szót használni kellett:
1. Kezit csókolom, pernahajder, franciakulcs, jelzõlámpa, ebéd, hatlövetû, atomfizika
2. Nem lehet(ett) benne párbeszéd, ám a szereplõknek meg kell(ett) szólalniuk
3. Az alábbi szavak nem szerepelhetn(t)ek benne, de kötelezõen szerepelnie kell(ett) valamely szinonímájuknak:
csökönyös, csikk, lekötelez, ronda, vedlik
alkalmazott szinonímák: konok, cigarettavég, hálából, csúf, hámlik
a központozás elhagyása tudatos)
1./
Árva fiú balladája
mint hatlövetû fegyver
hirtelen
mered ránk néha
jeges hidegen
egy-egy váratlan emlék
akár a nem várt
kéretlen hívatlan
idegen vendég
a nyurga kamasz is
ki - kezit csókolom! - köszönt
a liftben még nemrég
lám õ az a srácr30;
- jutott eszembe róla hirtelen
a régi fájó emlékr30;
r30;lám te vagy az hát
ki sohasem ölelte át még anyját
s már hiába is tennédr30;
és csupán néhány könnyes emlék
ad számodra reményt
hogy néha megláthasd még
rég porrá vált
részeg-csavargó
pernahajder apád
kinek földi küldetése
számodra nagyobb talány
mint elmélkedni az atomfizikán
és megfejteni a titkot
nagyobb próbatétel talán
mint franciakulccsal bíbelõdni
az ódon gyár sötét rideg udvarán
hajnalok hajnalán
vagy míg vársz
hogy a jelzõlámpa pirosra vált
s a zebrán megint vénült anyád
a rongyos nõ halad sietve át
kinek kékes arca csak ismerõs ma már
de így is szép még
az ölelés
az emlék
hogy már feslett
a nõ
és fagytól kosztól hámlik
és részeg volt megint nemrég
és áthalad a nõ a zebrán futva sietve
hogy a langyos ebéd még átmelegítse
vénen sem konok
csúf megvénült ebét
ki egy téli éjen csapódott melléje
egy lerágott csontért hálából
örökre hozzá szegõdve
már sok-sok éve
egy halk karácsony-éjjel
mikor egy csillag gyúlt ki éppen
a keleti égen
és angyal szállt fennen
halkan szépen
karácsony volt
és himnusz szólt földön égen
a kutya halkan sírt: segíts élnem
s az asszony csontot kotort elõ serényen
fagyott arcát a kutya melegre nyalta
és boldogan hajoltak kacagva együtt arra
hol a csupasz földet
a havas jeges hófehér paplan betakarta
s egy eldobott cigarettavég
mint a mécses
addig égett
míg a tél leple õket
egymást ölelve
hó-fehérrel
álomba
lehelte
azóta
hû társai egymásnak
a kutya s a nõ
talán örökrer30;
2./
Emlék
(naplójegyzet)
mint hatlövetû fegyver hirtelen mered ránk néha jeges hidegen egy-egy váratlan emlék akár a nem várt kéretlen hívatlan idegen vendég
a nyurga kamasz is ki - kezit csókolom! - köszönt a liftben még nemrég
r30; lám õ az a srácr30;jutott eszembe róla hirtelen a régi fájó emlékr30;
r30; lám te vagy az hát ki sohasem ölelte át még anyját s már hiába is tennédr30;és csupán néhány könnyes emlék ad számodra reményt hogy néha megláthasd még rég porrá vált részeg csavargó pernahajder apád kinek földi küldetése számodra nagyobb talány mint elmélkedni az atomfizikán és megfejteni a titkot nagyobb próbatétel talán mint franciakulccsal bíbelõdni az ódon gyár sötét rideg udvarán hajnalok hajnalán
r30;vagy míg a jelzõlámpa pirosra vált s a zebrán megint vénült anyád a rongyos nõ halad sietve át kinek kékes arca csak ismerõs ma már de így is szép még az ölelés
az emlék hogy már feslett a nõ és fagytól kosztól hámlik és részeg volt megint nemrég
és áthalad a nõ a zebrán futva sietve hogy a langyos ebéd még átmelegítse vénen sem konok csúf megvénült ebét ki egy téli éjen csapódott melléje egy lerágott csontért hálából örökre hozzá szegõdve már sok-sok éve egy halk karácsony-éjjel mikor egy csillag gyúlt ki éppen a keleti égen és angyal szállt fennen halkan szépen
karácsony volt és himnusz szólt földön égen a kutya halkan sírt: segíts élnem s az asszony csontot kotort elõ serényen fagyott arcát a kutya melegre nyalta és boldogan hajoltak kacagva együtt arra hol a csupasz földet a havas jeges hófehér paplan betakarta
s egy eldobott cigarettavég mint a mécses addig égett míg a tél leple õket egymást ölelve hó-fehérrel álomba lehelte
azóta hû társai egymásnak a kutya s a nõ
talán örökrer30;
*** |
|
|
- január 08 2009 12:34:59
Lenyûgözõ, kedves Vali, amit olvashattam, kedves Vali!
Nem lehetett könnyû dolog így megírni ezt a mûvet, a megadott szempontok alapján!
Nagyon megható is egyben, amikor a nõ és kutya hû társai lettek egymásnak a halálban, örökre.
Nagyon jól sikerült!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- január 08 2009 17:20:43
Izgalmas egy ilyen kihívás, én is szeretek így gúzsbakötve verselni.
Viszont ha kikerekedik belõle egy ilyen szép alkotás, akkor megéri a fáradtságot.
Szeretettel. sziszifusz |
- január 08 2009 20:01:57
[b]Szia Valika!
Már reggel is átsuhantam, akkor még rohanva, figyelmetlenül,nem adva idõt és lehetõséget magamnak arra,hogy hasson rám...de ennek ellenére,egy nagyon kedves korongos ismerõsömnek szíves figyelmébe ajánlottam,mert a felületesség ellenére éreztem...ez valami nagyon szép és izgalmas írás...
...és most,így este, a magam nyugalmában és csendességében...elvonulva kissé az engem körülölelõ családom világától...újraolvastam...értõn és érzõn...megvallom õszintén, engem teljesen letarolt, elsodort...ez számomra egy külön kis csodaként él...csodálatos ritmusban,különleges dallamával ,hömpölygõ egyéni képeivel teljesen elvarázsolt..."megkötött " kézzel is felém intettél....
Nagyon köszönöm az élményt!!!
/ Ha elkészül a honlapom szeretném ezt feltenni,ha megengednéd.../
Szeretetem Feléd[/b]
szí. |
- január 10 2009 08:55:35
Köszönöm szépen mindannyiótok kedves, bíztató szavait, és természetesen nekem öröm és megtiszteltetés, ha több helyen, többen olvassák lelkem hangjait, amelyeket szerintem akkor sem lehet gúzsba kötni, ha kicsit sablononba zárt, kötelezõnek tûnõ elõírások "kényszerítenek" a verselésre. Öröm volt így is, és örömöm sokszoros, ha másoknak is jut belõle. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. július 03. csütörtök,
Kornél, Soma napja van.
Holnap Ulrik napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
