Ha néha szemedbe is nézek,
Lelkem tava ne tévesszen meg téged!
Bár egyszer nagyon rég ismertél,
Most ezer szilánk hullana széjjel,
Ha lelkem küszöbére lépnél..
Ne félj! Sohasem bántanálak...
Az vagyok én, aki engem sohase láthat.
Mert a fény, mint bölcs?m, körbezár,
A kételkedés homályát tépve szét,
S tündöklök az égen, akár a madár.
