Szemed, mint bíbor vas a kohóban, tüzesen forr
S amerre tekint csak szürke hamu, málló por
S mint Szodoma kapujában Lót asszonya is
Kénköves kínok közözött elégett
Sóvá dermedt testem, mert szemed rám tekintett
Értem nem jöttek angyalok, puha szárnyukat rám terítve
Mert bûnös vagyok, mint a némber, ki hátra tekinte
Látta, látta a rettentõ szörnyûséget
Az isteni mérget, mely megtestesült
S a borzalomtól szíve, lelke, teste egybesült
Velem ki közölte? Mi bûn szennyezi nevem
Nem ettem, s nem ittam, nem adtam, s nem vettem
S mégis lesújtott rám tüzes bosszúd
Elért a véres végzeted keze
S vígan játszik porladó húsommal kényed dacos szele
