Ne nézz vissza vándor
megtett utadon Emlékeid!
Keserédes méreg csörgedezik
lábadnak nyomában.
A gondolat ne tévesszen meg:
mit hátra hagytál nem a tied.
Haladj csak elõre,célod
a messzeségben van.
Menj,menj,bátran,a bút,
a bánatot hagyd hátra,
Még tetteidet úgysem sirattad.
A nyugvó nap volt mindig a vánkosod.
Ruhád a felkelõ nap s ha fáradtál
zöldellõ füves réten pihentél.
A templom csak fedél volt fejed
fölött,
Ha az esõ elõl olykor-olykor
betértél.
Fohászod a végtelenhez szólt.
Békét csak utad végén találsz.
Hideg szürke fénylõ földeken
jársz majd,
A távoli csillanó fény
vonz,
Békéd,nyugalmad a szívedben
van.
Megfoghatatlan számodra,
nem akarod érezni.
Mit keresel,az elõl fogsz
örökké menekülni.
