Egy becsületünk van, tábornok úr;
Nincs megélhetési becsület,
Elõlépési- nyugdíj-becsület,
Sem más ilyen neme a becsületnek!
Ha mindenki asszisztál a gazsághoz,
Sosem lesz itt tisztességes világ!
Égbekiáltó igazságtalanság,
E hadbírósági komédia,
Amit velem játszanak, ripacsok!
Miféle törvényszék ez, emberek?
Volt lehetõség védelemre? Nem!
Szabályos eljárás volt? Újra nem!
Betartották a törvényt? Újra nem!
Ez nem per, csak önkényes zaklatás,
És a kivégzésem meg gyilkosság lesz,
Amelyben önök mind bûnrészesek!
Mindig kész voltam életemet adni
Mindenért, ami szent; hitért, hazáért.
Most sem félek a vesztõhelyre menni.
Nem koldulok kegyelmet senkitõl
De igazságomat követelem,
S ha most nincs becsületes hatalom,
Ezt várom majd az utókortól is!
Mindezt a siralomház elõtt mondtam,
Halálos ítélettel fejemen,
Oly percben, mikor az õszinteség
Az embert többé nem hagyja magára!
Mindenki törje rajta a fejét!
