Bárányfelhõ, ahová nézek
És tudom sötét útra lépek.
Ülök a buszon és
száguldok nagyon
száguldok a végtelenbe
belecsöppentem életembe.
Végig kell élnem
de sokat kell szenvednem .
Megáldottak mûvészettel
szembe nézek életemmel.
Vállalok minden rosszat
szemembõl könny folyhat ,
De nem baj
hosszú barna haj fedi testem ez a leplem .
Menekülök a végzetembe
bele két kezedbe .
Hisz ott fogok meghalni
és örökre boldog maradni!
Úgy van, ahogy leírtad: belecsöppenünk az életünkbe, és nem árt, ha elõre számolunk a megpróbáltatásokkal, és hiába menekülnénk bárhova, csak a végzetünk elõl úgy sem tudunk.
De ha ez a végzet két kéz, amely segít nekünk, akkor már nem vagyunk elveszett emberek!
További szép alkotásokat kívánok Neked!
