Hajnali zúzmara, csípõs hideg,
varjúhad károg, minden rideg,
jégvirág csillog, a föld csupa fagy,
bágyadt napfény nyomot alig hagy.
A felszín alatt lüktet az élet,
alvó csírák várják az újévet,
ablakok mögött meghitt meleg,
kályha lágy fátyla, senki sem remeg.
Én ember vagyok, hús-vér ember,
vágytól tomboló, zúgó tenger,
habjaimra lecsap a sirály,
koldus nem vagyok, leszek hát király,
lüktethet eremben bugyogó vér,
artériámban táguló tér,
ablakom mögött tombol a meleg,
szívem lágy fátyla, senki sem remeg
