Ne siess,
a tûnékeny varázslat
félek megtörik,
ha sorokat lágyan
nem rónak ujjaid.
Vágyom
lüktetõ szavaid
álmodó zenéjét,
néma sóhajod
fátyolos reményét.
De ne siess, kérlek
adj még idõt
szép merengésnek,
verseidbõl merítkezõ
újjászületésnek.
sziszifusz - január 14 2009 20:48:47
Értékes gondolat a versed.
Én más dimenzióban, itt a korongon érzek hasonlót.
Nem tudok egy verset két perc alatt értelmezni, és hozzászólni.
De annyi jó vers van, (és sok csapnivaló) és szeretnék egy-két szót odaírni, mit is éreztem az olvasása alatt.
De nem lehet mindhez, és jönnek-jönnek egymás után.
