|
 Vendég: 31
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Miért hagyod kialudni szerelmem parazsát...
(Harmadik feleségemnek, házasságunk hetedik évében)
Fátyolos szemmel követem
lappangó érzelmed
háborgó tengerét,
mint léket kapott hajó,
agonizáló süllyedését.
Éterszagú bágyadt felhõ
lopakodott közénk
kövéren,
fagyos csókok visszhangja
kopog arcunkon
jéghidegen.
A kõvé dermedt unalom
dobhártyasértõ csendjét
végtelenítve hallgatom,
miként szövöd
egyre vastagabbra
deprimált gondolatod.
Szomszédunknak vigyora
gurul szanaszéjjel,
orgiába csapva,
szétfolyik siratószobánkban
egetverõ hullámaival.
Fejünk felett újra
töri a csendet egy kutya
fájdalmas vonítása,
gazdája ordibálva
belerúgott oldalába.
Néha egymásra tekintünk
s egy rideg, idegen
szempárral találkozunk:
magunkba roskadva
szidjuk fanyar sorsunkat,
titkon egymást okolva.
Lélekrontó rákfenénk
szuvas tartóoszlopa,
hirtelen reccsenéssel
megroppant:
egy betévedt légy
zümmögése megzavarta
néma szitkozásunkat,
önpusztító kínhalálunkat.
|
|
|
- január 15 2009 19:26:10
[b]Szia Johnny!
Huúú...
Mondhatnám úgy, ez egy házasság "látlelete"...
Rendkívül nyílt, õszinte,analizáló,szomorú hangvétellel...mindent felsorakoztatsz,ami " kell" egy megromlott, kihûlt,lelki-szellemi téren kiürült kapcsolathoz...az érzések kihúnytak, csak az elme zakatol...
Azt gondolom, a némaság a legfájóbb, mert ha beszélni tudnál, tudnátok...még sok minden helyrehozható lenne...
Versed olvasva úgy érzem, bõven van mondanivalód,teremtsd meg a megfelelõ, optimális alkalmat arra,hogy........például mindazt,amit itt leírtál...megbeszélhesd a társaddal...
Hitet és erõt kívánok Neked !
Szép a versed nagyon
Szeretettel[/b]
szí. |
- január 16 2009 16:56:58
Állítólag minden házasságban a hetedik év kritikus. Megfelelõ kommunikációval orvosolhatóak a problémák úgy hiszem. ez egy folyamat, amirõl nem szeretünk tudomást venni, pedig a változáshoz mindkét fél hajlandósága kell. Ha változunk, változásra késztetjük a környezetünket...de vajon akarjuk?
Érdekes hasonlatból bontod ki a verset, a hangulata fagyos, amit a kemény mássalhangzók áradata ad. Különleges a második strófa oximoronja, és megszemélyesítése. Az utolsó sorok elõre vetítik a véget...de úgy érzi az olvasó, ez nem lehet végleges, minden akarat kérdése.
Maryam |
- január 20 2009 02:56:05
Szia szoszircsi!
Kedves véleményedet és a tanácsaidat köszönöm. Nagy gyakorlatra vall, a versem pozitív analizálása. Jólesõ érzés tölt el a biztató soraid hatására: [b]"Hitet és erõt kívánok Neked!" [/b]
A múltbeli elpusztult szerelmemnek és agonizáló házasságomnak a tüneteit próbáltam a palettámra tenni, hogy felszínre kerüljön hová juthat egy nagy szerelem... úgy gondolom, sokan ismerik a leírt tüneteket... a néma gyülölködésünket, amit versem frappáns befejezésénél akartam az égig ordítani: síri csendünket, kényszer helyzetünket egy betévedt légy zümmögése
úgy megzavarta, hogy [b]" Lélekrontó rákfenénk/szuvas tartóoszlopa,/hirtelen reccsenéssel/ megroppant..." [/b]
Szerencsére azóta kaptam elég hitet és erõt, amit kivántál nekem kedves szoszircsi! Köszönöm.
Barátsággal:
Johnny |
- január 20 2009 03:39:37
Kedves Maryam!
Köszönöm, hogy ismét jelentkeztél. Félelmetesen igazat jósolsz
kártyavetés nélkül! Ki tudja miért, de nálam veszedelmes a házasságaimban a hetes szám! (Legszivesebben valami babonás félelem miatt, a hatodik év után a nyolcadikkal folytatnám a sort. Ki tudja miért van ez? Örömmel elmennék a gondolatolvasó cigánylányokhoz... de félek... egyszer már megpróbáltam... a csinos lánytól egy nagy pofont kaptam... pedig nem is
közöltem a gondolatomat!) Talán a megszokottság, a sablonosság, és a lassú méreggel pusztuló empátia hiánya játszhat közre... Ha a matematikai féltve õrzött képleteket tanulmányozom... a végeredménynél mindig besokalok. Ugyanis a
2x7 év is veszélyes nekem! - ha a Miczumbayer-féle hetes számokkal kombinálok, a 14 éves házasságnál is beütött a"dürgõs menkû" már... megint nekem! Éva lányainak számomra mindig félelmetes volt a pókhálószövõ tudományuk. Vállalnom kellett a kockázatot... mert... ugye tudod...miattuk míly siralmas lenne a földi életünk!...
Versem felépítését tökéletes pontossággal analizáltad, egyetlen parányi tévedéssel: [b] "Az utolsó sorok elõre vetítik a véget..."
[/b] Nekem - ha jól emlékszem rá -, majdnem a [u] VÉGET [/u] jelentette, amin már soha nem lehetett változtatni! Örülök, hogy meglátogattál (és egy kicsit viccelõdhettem Veled.)
Szeretettel:
Johnny |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
