Körülöttem minden élénk és vidám.
Csak én ülök egyedül,s némán
Odakint szélvihar tombol,s tépi a fákat
De az én szívemben örök nyár van
Magam körül nem látok semit
Nem láttom,a vihartól tépett fákat
Szemeim el?tt ,már csak foltok cikáznak
S percr?l-percre halványabbá válnak.
Már csak fényeket látok,melyek er?sek
Szemeimet bántják,szinte reszketek t?le.
De a harcot velük fel nem vehetem
Mert nálam sokkal er?sebbek.
Fájdalmam ekkor már határtalan
S harc nélkül ,megadom magam.
De egy bels? hang bátorítgat:
Ne add fel,hisz az élet nagyon drága!
Gyötör a fájdalom,gyötör a hang
Mit tegyek ,hogy életben maradjak?
Nem bírom tovább,s kinyitom szemem
De túl er?s a fény,s legy?z engem
Egész testem belerándul,s nincs tovább
Halottan fekszek,s testem kihült már.
