|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,208
|
|
Nem akarok a pusztításról írni.
Nyelvem nyílt sebeken siklik végig,
ajkam õrzi véred ízét.
Bolyongsz a csatamezõn, süt rád a hold,
a szörnyre emlékszem, bennem mit dalolt.
Ezüst szálon siklik az ujjam,
sors fonalát fonják a Párkák,
így szövõdött s így fúlt vérbe
sok barátság.
Katakombák falain a képek,
lépjetek ki, ha él még az igézet,
engedjetek játszani, ahogy sosem tettem,
mert más nem teheti meg helyettem.
Öreg vagyok,
céltáblája sanda gúnynak,
s a mezõ fölött
ismeretlen fények gyúlnak.
Engedd sebeiden nyugtatnom az ajkam!
Szörnyem alszik, mint hadisten
Vénusz ölében,
megsebzem magam,
hogy véreddel keveredjen vérem.
Csillagok! Irgalmatok oly hatalmas!
Engedjétek látnom színét a Napnak.
Mosolyod is gúnyosnak látom,
ahogy életed felém nyújtod.
Szívem csordultig megtelik,
s a szikrázó jelennek
semmi köze a múlthoz.
Nem akarom látni,
ahogy a fény kihúny szemedben!
Engedjetek játszani,
ahogy sosem tettem.
Olyan kevés vagyok.
Engedjétek élni,
óvjátok a szeme fényét,
sorsunk õrei, csillagok.
|
|
|
- január 16 2009 18:49:17
Már megint nagyon szomorú lett!
Üdvözlettel : gufi   |
- január 16 2009 18:59:48
tetszett. |
- január 16 2009 21:30:33
Szomorú a versed, tetszett.
Szeretettel Tay |
- január 17 2009 23:03:55
Sziasztok!
Nagyon örülök, hogy tetszett! |
- december 30 2017 18:58:50
szép és nagyon tetszik |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. szeptember 21. szombat,
Máté, Mirella napja van.
Holnap Móric napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
