|
 Vendég: 27
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Két nagy csomagjával, megérkezett ma a megbocsájtás.
Én ajtóm kinyitottam neki, szóltam:
Szívem már régen várt.
Õ rám emelte tiszta õszinte szemét,
És barátin kedvesen biccentet egyet felém.
Csavargatta óvatosan kabátja öreg fa gombját,
Mondtam neki:
Komolyan gondolom maradjál.
Láttam az igaz szándék jól esik neki,
Könnyel teltek meg fárad szemei.
Ráncos kezét felém nyújtotta,
És száját végre szavakra nyitotta:
Mesél, mond el mit vihetek el tõled,
Szíved milyen vétekkel terhelted?
És lelkem mint vad vulkán fakad ki,
Tonnányi õsi haragtól akart szabadulni.
Csak repültek szálltak az érzelmek a szobán át,
És tûnt el belsõmbõl ezernyi vád.
Õ ült velem szemben szelíden csendesen,
Nézet rám részvéttel megértõen.
Végül elcsendesült a hang bennem,
A megkönnyebbüléstõl sírni kezdettem.
Azt vártam, hogy majd megró mint bölcs tanár,
De csókot nyomot arcomra, ez szíven talált.
Bûneimet bõröndjébe rakta,
Majd csomagjait két erõs kezébe fogva,
Rá tekintett az ajtóra.
Örülök, mondta csendesen,
Most már megelégedés volt a szemében.
Valahogy fiatalabbnak látszott mint elõször,
Pedig újabb gonoszságokkal szaporodott a bõrönd.
És fel állt, ezt most eldobom, szólt szelíden,
És a csomagokra nézet sokat sejtetõen.
És én megértettem végre:
Amíg nem adtam neki,
Addig is bûneim Õ vitte.
|
|
|
- január 17 2009 17:52:40
Nagyon érdekes volt a versed. Tetszett.
Szeretettel Joli |
- január 18 2009 00:14:22
Szépen leírtad a találkozást a megbocsájtással. Tetszett nekem is.
Szeretettel Tay |
- január 18 2009 22:38:02
Köszönöm a hozzászólásotokat, és kedves szavaitokat. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. május 19. hétfő,
Ivó, Milán napja van.
Holnap Bernát, Felícia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
