Arcod barázdái bölcsességed rejti,
Mélységük nõ, ahogy sorsod rejtvényét fejti.
Néha fáj ha súlya nyomja lelked,
Levegõt alig kapsz úgy szenvedsz.
De néha fellegekben táncolsz,
Úgy érzed más pillanatra nem vágyódsz.
És a perc olyan édesen vesz karjába,
Hogy nem is kételkedsz biztató szavába.
Ez az élet: lent és fent,
És hogy a jövõ milyen titkot rejt?
Az megmondani csak Isten tudja,
Én azért azt mondom:
Ne legyél a pillanat foglya.
Nézd életed egészét:
Búját, vagy jósága fényét.
És tanuld meg hallani szavát:
Hogy magadévá tedd
a bölcsesség magvát.
