|
 Vendég: 5
Tag: Tiberius
Regisztráltak: 2,213
|
|
Zuhog az esõ,
a park közepén állok,
esernyõm zenéjét,
dúdolom és fázom.
Halk a zene,
szinte csak suttogás,
egyetlen vigaszom,
csak e pár dallam már.
Átkarol a szél,
s letörli a könnyeim,
egy fa védön átölel,
s lombjával melegít.
Felhõk sorakoznak,
szomorúan megállnak,
becsukom a szemem,
mennem kell,
rám várnak.
|
|
|
- január 19 2009 18:32:33
Nagyon lágy, szomorkásan szép ez a versed:-)) |
- január 19 2009 19:53:47
Ejnye! Biztos, hogy csak a szél mi átölel? Biztosan aki vár rád, felmelegít!! Jó és szép írás! |
- január 20 2009 19:11:04
[b]Szép , sejtelmes, különleges érzés árad versedbõl...
Néha igen! kell megállnunk...és észre kell vennünk azokat a finom, apró impulzusokat amelyek talán jelentéktelennek tûnnek...de,ha tudunk ráfigyelni, ráhangolódni...nagyon is sokat jelentenek...
úgy érzem versedbõl,hogy Te rendelkezel azzal az érzékenységgel ami megteremti számodra a magasabb szintû érzékelést...
tetszett nagyon,és ha jól értelmezlek,az utolsó sorok egészen biztatóak...
Szeretettel [/b]
szí. |
- január 20 2009 22:05:20
kedves Ronibaba! csodálatos nagyon csodálatos, szinte magával ragad. szeretettel: szilárd |
- január 21 2009 18:35:49
Hedzsi..köszönöm szépen..
Papucs..ebben a versben csak a szél..
Kenguru..köszönöm kedves szavaid..én is remélem..
Szoszircsi..nagyon örülök annak amit írtál és hogy iennek látsz....
Tenger...köszönöm szépen
köszönöm,hogy olvastatok |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. szeptember 15. hétfő,
Enikő napja van.
Holnap Edit napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
