Az éj mezején ma kerti parti volt.
A Hold fénycsóváján küldött meghívót.
Mint idegen érkeztem,
Beszélgetni támadt kedvem
A csillagok közt kavargó õsszel.
Õ elfordult tõlem,
- Önmagammal nem,
Nem állok szóba kedves hölgyem!
szoszircsi - január 20 2009 19:33:29
[b]Rejtett, burkolt, mély bánat húzódik meg a sorok között, de ezt olyan hihetetlen finoman és letakarva ábrázolod, hogy az íráson átsuhanó kedves pajkosság sem tudja eltakarni és érezhetetlenné tenni....
Nagyon-nagyon emberi vagy " Õsz-anyóka"....szeretetem!!![/b]
szí.
sziszifusz - január 20 2009 21:16:44
Drága Mama!
Méghogy Te õsz lennél, micsoda badarság!
Én látom benned az összes évszakot!
Ami azt illeti, Szosz nagyon eltalálta a kommentet.
Nincs mit hozzátenni.
Baráti ölelésem és mosolyom: Sziszi
marica - január 21 2009 06:10:37 Csak csodálni tudlak benneteket! Köszönök minden szót amellyel megtiszteltek
Szeretettel: marica
era - január 21 2009 07:34:47
Kedves Marica!
Rövid vers, de annál több mondanivalóval! Nagyon tetszett!
üdv.
era
Sancho - január 21 2009 08:01:18
Kedves marica mama!
Úgy veszem ki soraidból, hogy ennek még van folytatása, csak nem látjuk, nem halljuk.
Pedig igen hangulatos a környezet, ahogy a képet vizslatom
Légy jó !
üdv: Sancho
marica - január 21 2009 11:16:30
edves Manon, Era, Sancho! Nektek is köszönöm!
Szeretettel: marica mama
[/b]
Köszönök minden szót amellyel megtiszteltek
