A halál
lelke
csorog ajkamon,
szívem
egy
letört
rózsaszirom.
Hegedût vonogat
a
képzelet szárnya,
a
szerelmet
körbejárja.
Csókot lehel
a
hideg pára,
fagyos
testem
megtalálja.
Didergõ lelkem
zúzmara
álma,
virágot rajzoló
vágya.
Peszmegne Baricz Agnes - január 21 2009 13:36:11
Kedves maximum!
Halott rózsaként halálról beszélsz és fagyott szerelemrõl,
s dideregve álmodsz magadnak egy szerethetõ virágot.
Nagyon szomorú lehettél, amikor ezt a verset írtad. A vers hátborzongatóan szép, de az életérzés önveszélyes. Gyere ki belõle mielõbb.
Ha csak mûvészi szárnypróbálgatás borongós életérzés kifejezésére, akkor csak így tovább.
Szeretettel: Ági
maximum - január 21 2009 14:50:54
Kedves Ági! Nagyon szépen köszönöm! Saját magam hasonlítottam egy letört rózsasziromhoz, és a hangulatomat, a hideg idõhöz, ami a végén zúzmarává alakul... szinte eggyé válok a hideg idõvel. Mondhatjuk úgy, mûvészi szárnypróbálgatás a rossz hangulat kifejezése...idõnként ha átéli az ember meg is írja.
...idõnként ha átéli az ember meg is írja.
