Napkorong

Kisvérkör

Harmatcsepp lustán végiggördült a fűszálon,
szép lassan maga alá hajlította a keskeny levélkardot
és a csúcsához érve, elnehezedve elvált tőle,
majd telten és gömbölyűn lecsöppent a földre.
A fűszál kiegyenesedett, a föld pedig mohón felszívta.
A talaj apró morzsái közt kanyarogva,
mindegyikből egy-egy apró falatkát lelopva,
közönséges vízként igyekezett egyre lejjebb és lejjebb ,
mígnem valamiféle apró ágacskára lelt.
A gyökérke a fűszál emlékezetét idézte fel benne,
és ő boldog gyönyörűséggel folyta körül.
Hirtelen, mint mágnes, vonzotta valami titokzatos erő,
s ő felszabadult, diadalmas, boldog örömmel törtetett,
küzdött felfelé sejtről- sejtre mámoros önfeledtségben,
nem is tudva, hogy ő most már … maga az Élet.
És odafent kisütött a Nap.

Hozzászólások

iytop - január 25 2009 20:51:12
Ugy hiszem már irtam, ki jó megfigyelő az hün letudja irni azt mit látott természetesen kell egy kis-nagy adotság is.Én ezeket mind látom benned és hiszem hogy magasra jutsz.Elemér

Nagyerdessy - január 26 2009 07:03:49
A képeket élesen, mégis egybefolyva engedve add! A képek megfestésében az egymáshoz való arányt követni kell. Az összkép jól látható gondolatisában jelenjen meg olvasójában.
Persze az olvasó csak azt hallja bensőjében, ez jó, az nem.
Adni tudni kell az a hiányt, amit olvasója véletlenül talál meg az írásodban, és visszajáró legyen.
Ha sokat mondtam volna, ez abból van, amit látok.
Egyébként érdekes, elgondolkodtató, tovább építhető mag ezen írásod.

gufi - január 26 2009 07:52:11
Kedves Harmat!
Szerintem amire utalsz fenti írásodban, az egyértelműen,
ki érződik.És ha már így megfogalmazod, az már jó.
Aranyossan, könnyeden,lazán,minden erölködés nélkül.
Nekem tetszett.

üdv : gufi