Lánylelket
gyújtottál
széles
berkekben,
nem
jár
bekecsben
az
időtlen
tél.
Vacogó
kezem,
kesztyűmbe
még
nem
rejtem,
lilára
vált
arcom
tükrömben
nem
lelem.
Enyhe,
amit
művelsz,
ibolya
nyílik
bokrok
alján
megülve.
Hóvirág
belehal
szégyenébe,
idén
fehér
ruhát
nem
ölthet
magára.
Szüzes
tisztasága
tél
helyett
tavaszba
veszett.
Néha
sírásra
gyújtod
langy
szemed,
mosoly
ül
ki
arcodra.
Nem
ismersz
önmagadra,
önteltséged
oda
veszett,
egy
múltat
idéző.
fagyba.
gufi - január 28 2009 11:26:53
Kedves Maximum!
Az idei január már csak ilyen.
Semmi szépségét nem mutatta meg a télnek.
Viszont a tél virágai,azért nekünk tündökölnek.
üdv : gufi
gondola - január 28 2009 17:13:26
Szia Maximum!
Nos, maximum ilyet vártam! A hóvirág hasonlatai különösen tetszenek!
maximum - február 08 2009 17:07:35
köszönöm gufi és gondola nektek!
