Az öreg meggyfán
kakasaim érces hangon éneklik a hajnalt.
Aludni tér a hold,
s csillagok bújnak a felhők alá.
Kakasaim újra és újra dalolva kivánnak
az éj fényeinek
jó éjszakát.
Vakkant kettőt-hármat kutyám,
de a dal szól tovább,
s e vígság felébreszti a Napot.